4 tanács a sikeres interjúért

4 tanács a sikeres interjúért

Ha nem vagyunk kellőképpen összeszedettek egy állásinterjún, keresgéljük a szavakat és nem tudunk befejezni egy mondatot, azzal nem leszünk megnyerőek az interjúztató szemében, és jelentősen csökkennek az esélyeink.

Az egyik legjellemzőbb probléma, hogy túl sok töltelékszót használunk az interjú ideje alatt. Gondoljunk csak arra, hogy milyen az, amikor a hallgatói oldalt képviseljük és egy rosszul előadott beszédet kell hallgatnunk. Ha minden második szó után azt kell hallgatnunk, hogy „ööö”, akkor az egy idő után annyira zavaró, hogy a beszédre magára már nem is tudunk figyelni. Ha berögzült szokásról van is szó, akkor is igyekezzünk tenni ellene, tudatosítsuk a problémát és akkor egy idő után mi magunk is felfigyelünk rá, hogy mennyire megakasztja beszédünket.

Mik a töltelékszavak? A nevéből is kitűnik, hogy minden olyan szó, aminek fontosabb funkciója nincs a szövegben: kérem, kérném szépen, szóval, ugye, ugyebár, izé, hát, nos, na, na mármost, természetesen, történetesen, mindenesetre, véleményem szerint, tudod, érted, kérdem én stb. Ezekkel gyakran a szüneteket igyekszünk kitölteni vagy, amikor nem tudjuk hirtelen, hogy mit is mondjunk, ezekkel „húzzuk az időt”. Ha túl gyakran használjuk ezeket a szavakat, elveszik a mondandónk tömörsége és romlanak az esélyeink az állásinterjún.

Mikor a nyilvánosság előtt megszólalókat tréningezik, arra tanítják őket, hogy a töltelékszavak maximális mennyisége minden két percben kettő lehet, különben az elveszi a mondandó szakmai értékét, rontja a minőségét.

Bármennyire is készülünk, bármikor előfordulhat egy állásinterjún, hogy olyan kérdést tesznek fel nekünk, amire hirtelen nem tudunk válaszolni. Zavarodottságunk ellenére ne kezdjünk el töltelékszavakat használni, mert azok felhígítják mondandónkat és félénknek tűnhetünk. Túlzott használatuk azt az érzést kelti a hallgatóságban, hogy fogalmunk sincs, hogy mit akarunk mondani.

A töltelékszavak visszaszorítása viszonylag könnyű, négy lépesben megoldható. Mint minden más, ez is csak gyakorlás kérdése.

Tudatosság

Elsőre macerásnak tűnhet, de érdemes abba energiát fektetni, hogy diktafonnal felvegyük magunkat, amikor beszélünk. Ha visszahallgatjuk magunkat, sokkal élesebben kitűnnek majd ezek a hibák. Ha a hibát felfedeztük, már csak korrigálnunk kell azt.

Ismerjük fel hibánkat

Mindenkinek más berögzült hibája van, amin változtatnia kell. Vannak, akik az „és” szót használják még akkor is, amikor hirtelen nem is tudják, hogy hogyan folytassák a mondatot. Van, aki minden mondatot „hát”-tal kezd. Ismerjük fel saját hibáinkat, hogy megtanulhassuk elhagyni őket.

Már tudjuk előre, hogy mikor használjuk a töltelékszavakat!

Ha egyszer felismertük a hibát, arra is fel fogunk figyelni, hogy mikor szokásunk használni ezeket a szavakat. Innentől már tényleg csak egy lépés, hogy megszabadulhassunk ettől a szokástól.

Szünet

Ha érezzük, hogy közeleg a pillanat, hogy egy töltelékszót használnánk, álljunk meg inkább, tartsunk szünetet. Egy ilyen stratégiai hallgatás időt ad számunkra, hogy elgondolkozzunk azon, mit is szeretnénk mondani. Az ilyen jellegű szünetek ugyanakkor nyomatékosabbá is teszik mondandónkat. Álljunk ellent annak a sürgető kényszernek, hogy töltelékszavakat kezdjünk el használni, és idő okosabb „kitöltésével” sokkal nagyobb hatást fogunk elérni.

Gyakoroljunk addig, amíg nem sikerül leépítenünk a töltelékszavak számát egy minimális szintre. Tartsuk észben azt is, hogy hangüzeneten semmiképpen ne használjunk töltelékszavakat! Törekedjünk arra, hogy minél professzionálisabban hangozzon, amit mondunk. Ha megtanuljuk a helyes fogalmazást, mindenek előtt, ha sikerült lecsökkentenünk a töltelékszavak számát, azzal sokkal sikeresebbek lehetünk, ha nyilvánosan kell felszólalnunk, vagy ha egy állásinterjún kell a kérdéseket megválaszolnunk.