Hibázni emberi dolog - csak van amikor ciki (Woody Allen)

Már taglaltuk az interjúk során elkerülendő buktatókat, melléfogásokat, és tévhiteket. De most nézzük meg a „ másik oldalt” is, vagyis a vállalatok részéről szem előtt tartott dolgokat, amelyeket, ha számon tart és időben korrigál egy jelentkező, akkor akár előnyt is kovácsolhat belőle.

A Humán erőforrás szakemberei hajlamosak a profimód elkészített önéletrajzok alapján is „kategorizálni”. Hiába a tény, hogy az önéletrajz funciója az adatszolgáltatás, mégis gyakran szelekciós ponttá válik az „ elbírálók szemében. Vagyis ha írásban jó valaki, (tehát nem kurta, pár soros info, de nem is balladai hosszúságú munkaköri ecsetelések, és jobb vagy balsorsok különböző fordulatai) az nem csak személyes interjúra kap meghívást, de előnnyel startol a beszélgetésnél is.

Az interjú során- még ha azt a majdani munkakör meg is követeli- nem túl szerencsés, ha az alany túl sokat kérdez, átveszi az irányítást és szinte „ vallatja” a munkaadókat a cégről, a belső felépítésről, az elvárásokról. (kérdezőbiztosok felvétele esetén is elrettentő, „ nyomulós” érzetet kelt a túl lelkes pályázó.) Érdeklődő és nyitott attól még lehet valaki, ha nem érzi azonnal magáénak a cég működési szabályzatát. Vannak olyan felsőbb munkakörök, amelyek önálló döntéseket követelnek meg, itt fontos, hogy ki mennyire mer megnyilvánulni, tud-e kellőképp információt szerezni, hogyan térképez fel egy adott területet. Ebben az esetben a pályázót a kérdései alapján tudják felmérni. Az interjúztató ebből szűri le, hogy a jelentkező mennyire rátermett, alapos. Fontos, hogy merjen kérdezni, ha valami nem világos a számára, vagy bővebben érdekli egy téma, de ne tolakodóan, kapkodóan és főleg ne folyamatosan. A hallottak „letisztázása és lereagálása” is fontos. De ez esetben is Tehát célra vezetőbb az arany középút.

Egy tapasztalt interjúztató a metakommunikáció alapján is sok információt szerez a jelentkezőről. Sőt ezek a megnyilvánulások legalább olyan nagy jelentőséggel bírnak, mint az interjú során elhangzott információk. Fontos az interjú során felvett testhelyzet, a szavakat megtámogató testbeszéd, hanghordozás. Fontos a kézfogás határozottsága, már a bemutatkozásnál, a szemkontaktus, a kedvesség. Nem jó, ha tőmondatokban válaszolgatunk a feltett kérdésekre, mert amellett, hogy így megnehezítjük a felvételiztető dolgát, nem derül ki rólunk, a szakmai tudásunkról szinte semmi számára fontos információ. Az anekdotákat ugyanezen ok másik véglete miatt érdemesebb kiiktatni a beszélgetésből. Ha túl közvetlenek vagyunk, az sem szimpatikus.

Mindez visszafelé is érvényes. Az interjúztató testhelyzete, gesztusai, megfogalmazásai, kérdései alapján könnyen fel tudjuk mérni, hogy szimpatikusak vagyunk-e, avagy jobb, ha tovább keresgélünk, mert már csak udvariassági beszélgetés részvevői vagyunk, lévén, hogy a tuti befutó megelőzött.

Praktikus tanácsok:

Az önéletrajz mellett legyen kísérőlevél, ami mindig az adott cég illetékesének a nevére van címezve, a pozíció pontos megjelölésével. A legtöbb e-mailben elküldött pályázatnál valami hiba csúszik a rendszerbe: lemarad a melléklet, a dátum ezeréves a „motivációs levélen, vagy annyi szerepel csak a kíső pár sorban, hogy „jelentkezem a pozícióra”. Ez a legnagyobb hiba. Mert pár sor megszólítással, elköszönéssel és aláírással a csatolmány mellé, azt sugallja, hogy az illető foglalkozott a pályázattal, és fontos számára, hogy jó benyomást keltsen. Az önéletrajzot ajánlott magyarul és angolul is elküldeni, még akkor is, ha külön ezt nem kérik a hirdetésben. Az önéletrajzoknál fontosak a dátumok, az iskolák sorrendisége. A munkahelyek közötti váltások időpontjainál például a szünetek minden esetben szemet szúrnak, mert homályos foltok lehetnek az interjúztató számára. És innen már személyes döntése, hogy kíváncsi-e az illetőre, és behívja, vagy úgy itéli meg, hogy túl „ködös” a szakmai útja a jelentkezőnek, ezért jobb ha félre teszi az adatlapját.

A motivációs levél sokszor nem a célnak megfelelően van megírva. Ha nem írunk bele az önéletrajzunkat kiegészítő, plusz információkat, nem igazítjuk a megpályázott állás kívánalmaihoz, nem írunk bele a személyünkre utaló információkat, akkor a jellegtelensége sajnos szintén negatívan fog hatni az azt olvasó és elbíráló illetékes szemében. Ha telefont várunk egy cégől, célszerű egy ideig a nevünk bemondásával felvenni a telefont. A „ Csá, csumi, szióka, kit keresel?" Vagy a puritán „ Halló”... után semmi... is levon a sikerhez elérendő pontszámunkból egy jó adaggal, még akkor is, ha különben telitalálat vagyunk a munkáltató számára.