Válságban is állásban maradni

Válságban is állásban maradni

Az emberek többsége természetesen megijed, amikor leépítésekre kerül sor a munkahelyükön. Megragadnak minden lehetőséget, az Internetet kezdik böngészni állások után kutatva, rég nem látott ismerősöket keresnek fel. Más szóval úgy kezdenek el viselkedni, mint akik már elvesztették az állásukat.

Miért nem a legjobb stratégia, ha a legrosszabbra készülünk fel?

Sok ember számára kézenfekvő stratégia felkészülni a legrosszabbakra, azonban ha megijedünk, azzal pont az ellenkező hatást érjük el, mint amit szeretnénk. Sok esetben jó, ha a legrosszabbakra készülünk azonban egy leépítési hullámnál más stratégiákhoz kell folyamodnunk.

Talán elsőre furcsának tűnhet ez a tanács, úgyhogy lássuk közelebbről. Nem azt tanácsoljuk, hogy ne tartsuk nyitva a szemünket, tegyünk úgy mintha a problémák nem is léteznének és homokba fúrt fejjel várjuk ki a vihar végét. Jó ha vannak terveink minden eshetőségre. Azonban ebben a helyzetben ne a tervezésen legyen a hangsúly, hanem a fókuszáláson.

Ha megijedünk a leépítésektől, akkor nem tudunk megfelelően koncentrálni a munkánkra, s ezzel tényleg megtörténhet az, amitől tartunk. Nem szabad az energiánkat folyamatosan arra fordítani, hogy azon gondolkodunk, hogyan tudjuk megtartani az állásunkat. Arra kell figyelnünk, hogy hogyan gondolkodunk mindezekről. Sokan hisznek a gondolat erejében, ami nagyjából annyit takar, hogy amibe energiát fektetünk vagy amire erősen koncentrálunk az valósággá válik. A gondolat szót, akár ki is cserélhetnénk „hit”-re. Nagyon sok minden múlik azon, hogy fejben hogyan dőlnek el bennünk a dolgok. Ha erősen hiszünk abban, hogy valamire képesek vagyunk, akkor az jó eséllyel be is következhet. Ha tehát nem engedünk a félelemnek és hiszünk magunkban, azzal megtettünk a legnagyobb lépést céljaink felé.

Azt sem felejtsük el, hogy egyszerre csak egy dologra koncentrálhatunk. Nem aggódhatunk amiatt, hogy elveszítjük az állásunkat miközben azon gondolkozunk, hogy hogyan tudnánk a legjobbat nyújtani munkánk során. Segítségként tegyük fel magunknak a következő kérdéseket:

Hogyan viselkednénk abban az esetben, ha 100%-ig biztosak lennénk abban, hogy nem kell aggódnunk az állásunk miatt?

Mire fordítanánk azt az energiát, amit jelenleg arra fordítunk, hogy megtervezzünk mindent arra az eshetőségre, ha esetleg minket is érintenének a leépítések?

Mi lehetne sokkal konstruktívabb annál, hogy a jövőnk miatt aggódunk, illetve a jelen miatt panaszkodunk?

Mennyiben lenne más a kollégákkal való viszonyunk, ha nem versenytársakat látnánk bennünk, hanem csapattársakat?

Szánjunk néhány percet arra, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket. Minimális ráfordítással rájöhetünk arra, hogy mennyi lehetőségtől esünk el amiatt, hogy másra összpontosítjuk az energiáinkat. Itt az ideje, hogy ezen változtassunk.

Mielőtt tehát úgy döntenénk, hogy munkahelyet váltunk, bizonyosodjunk meg róla, hogy jó döntést hozunk és érdemes ebbe energiát fektetnünk. Mennyiben tudna nekünk egy új munkahely többet nyújtani a mostaninál? Fontos tehát, hogy kezdjünk úgy gondolkozni és úgy viselkedni, hogy nincs okunk aggódni az állásunk miatt. Még ha jelen pillanatban nem is tűnik úgy, hogy okunk van a nyugalomra, függesszük fel a kétkedésre fordított időt. Ne fordítsunk energiát az aggodalomra, bizonytalanságból adódó félelemre és frusztrációra. Ehelyett inkább higgyünk magunkban és fókuszáljunk a munkánkra, hogy tényleg ne legyen okunk aggódni.